Kulcsár Edina a dubajozós lányok perén: sofőrtől, borítékban kapta meg a fizetségét a bulik után (2024)

• Címlap
• 
• Sztárvilág
• 
• Hazai sztárok

Hétfőn a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folytatódott a kerítés bűntettével vádolt K. Zoltán, P. Szilvia és Sz. Vivien pere, akiket azzal vádolnak, hogy az ismerősi körükből közvetítettek ki lányokat úgynevezett hoszteszmunkákra belföldre, illetve az Egyesült Arab Emírségekbe, Dubajba, Abu-Dzabiba vagy Ibizára, de Orlandóba, Párizsba, Saint-Tropez-ba, Monacóba is.

A hétfő reggeli tárgyalásra idézték be tanúnak az egykori szépségkirálynőt, Kulcsár Edinát is, akit a korábbi tárgyaláson elhangzottak alapján a várandósságára hivatkozva távmeghallgatás keretein belül hallgatnak ki. Az influenszernek már tavaly is jelenése lett volna, ám akkor nem jelent meg a bíróságon.

Kulcsár Edina távmeghallgatásban csatlakozott a tárgyaláshoz, kilenc óra után nem sokkal el is kezdődött a meghallgatása. A kérdésre, miszerint K. Zoltánt ismeri-e, igennel válaszolt, Sz. Vivient csakugyan ismeri, P. Szilviát nem. K. Zoltánt a nagynénje által ismeri, a család barátja volt, egy vendéglátóipari egység állt K. Zoltán tulajdonában, ott dolgozott Edina nagynénje, innen ismeri őt is és Sz. Vivient is.

Munkakapcsolatba is kerültek, modellként, hoszteszként kapott lehetőséget a férfinál, mivel elmondása szerint nagyon szegény családból származott. 2009 körül egy családi megbeszélés alkalmával ingyenutakat, jó pénzt ígért neki K. Zoltán, Dubajba vagy Abu-Dzabiba utazott.

Úgy volt, hogy a nála fél évvel idősebb nagynénjével utazik, ám ő lemondta az utazást, így Edina egyedül utazott körülbelül egy hétre. A munka abból állt, hogy minden este buliba kellett járni, csinosnak lenni, jól érezni magát. Napközben a szállodában pihent, egy magyar lánnyal lakott egy szobában, a munka során zömében külföldi lányokkal találkozott. A megrendelő egy arab herceg volt, a szórakozóhely hatalmas volt és be volt kamerázva, Edina szerint az volt a lényeg, hogy ő és a többi lány kitöltsék a rendelkezésre álló teret. A férfiakkal nem találkozott.

Kint hallott szóbeszédet arról, hogy lányok és a férfiak között lehet több, mint munkakapcsolat, de szerinte ez a külföldi lányokra volt jellemző, közülük akadtak, akik a „barátnői” lettek valakinek, szexuális szolgáltatásról nem tud, pedig az utazás előtt meg is kérdezte K. Zoltánt erről, mert félt, hogy belekeveredik valamibe.

A lányokkal angolul kommunikált, a program mindennap ugyanaz volt. Maga sem tudta, mi a célja annak, hogy mindennap részt vegyenek a bulin, de sok pénzt keresett, főleg magyar viszonylatban. A fizetségét egy sofőrtől kapta meg borítékban, arra nem emlékszik, hogy le kellett volna adnia a keresetéből bárkinek is. K. Zoltánnal annyira jóban voltak, hogy a férfi sokáig a keresztlányának hívta.

Később talán még egyszer utazott külföldre, viszont mivel akkoriban modellkedett is, rengeteg helyre utazott, így nem emlékszik pontosan további utakra. Hogy mit jelent a „fotózás”, ami a perben a nyomozati iratok szerint a szex fedőneve, nem tudott, szerinte a szó valóban azt jelenti, hogy valakit lefényképeznek.

A bíróság ezután ismertette egy korábbi rendőrségi vallomását, amiben arra a kérdésre, hogy 2009 és 2010 között mivel foglalkozott, azt válaszolta, hogy Abu Dzabiban tíz napot töltött, Marokkóban négy-öt napot töltött, Bejrútban ötször volt, illetve Alexandriában, Kairóban és Míkonoszon is akadt munkája. Nem egyedül utazott, mindig volt vele egy-egy lány.

2011 május végén is Bejrútba utazott, három-négy napot tartózkodott kint. A hoszteszmunka során egy vegyes, férfiakból és nőkből álló társasággal kellett bulizni egy palotában. A férfiak nem foglalkoztak velük, de néha egy szolga odament hozzájuk és megmondta, mit csináljanak – például játékgépezzenek. Bejrútban két állandó férfi volt jelen, a házigazda, Tarek és egy másik férfi.

K. Zoltánnal a férfi éttermében ismerkedett meg, a férfi ott mutatta be őt Sz. Viviennek, aki külföldi hoszteszmunkát ajánlott neki; szép, szolid lányokat kerestek, mert Sz. Vivien „barátai” az ilyen hölgyeket kedvelik, jó pénzt lehet keresni. Sz. Vivien kért tőle egy portfóliót is, K. Zoltán segített neki ennek az elkészítésében: fürdő- és estélyiruhás, valamint farmeres képek készültek róla. Ezután megkapta a repülőjegyet, a vízumot, neki semmit nem kellett fizetnie. Dubajban a reptéren egy sofőr várta, aki elvitte őt és egy másik, Szandra nevű lányt Abu-Dzabiba.

Sz. Vivien mindennap sms-ben jelezte neki, milyen autó érkezik értük, ő választotta ki a ruhájukat is, szolidan kellett felöltözni, kevés sminket használni, nem volt szabad „viháncolni”, fényképezőgépet, mobiltelefont vinni magukkal.

Napközben strandoltak, este 11 órakor érkezett értük a sofőr, ettek, szórakoztak, a férfiak nem foglalkoztak velük. Hajnali két-három órakor vitte őket haza a sofőr. A pénzt dirhamban és dollárban kapták meg, Sz. Viviennek 20 százalékot adott a fizetségéből, K. Zoltánnak az egyik budapesti bevásárlóközpontban szintén 20 százalékot adott le, forintba átszámolva nagyjából 7-800 ezer forintja maradt.

Marokkóban ugyanígy zajlott minden, mint az első út során, egy palotában lakott, hazautazáskor egy sofőr adta oda neki a pénzt borítékban, 5-600 ezer forintot keresett. Bejrúti útjai közül egy másfél hétig tartott, egyébként négy-öt napokat tartózkodott ott. A hosszabb út során Egyiptomban is járt, akkor 800 ezer forintot kapott, 20 százalékot mindig leadott K. Zoltánnak.

Korábbi vallomásában arra a kérdésre, hogy dolgozott-e prostituáltként külföldön vagy belföldön, nemmel válaszolt, ilyen típusú munkát nem is ajánlottak neki. Kulcsár Edina a hétfői meghallgatáson fenntartotta a korábbi vallomását, de sok mindenre nem emlékezett.

Elárulta, hogy a kinti társasággal jó baráti kapcsolatot alakított ki, ezért többször kiutazott hozzájuk, mert az egyik illető felesége magyar volt. Ezután az ügyész egy 2010-es lehallgatási jegyzőkönyvet olvasott fel, amikor Edina Bejrútban tartózkodott. K. Zoltán itt azt mondta neki: Úgy csináld, hogy te és ő is fotózzon!” Edina erre azt válaszolta: „Jó, oké.”

A fotózás az ügyben a szexuális szolgáltatás fedőneve volt, ám Kulcsár Edina nem emlékszik arra, hogy ilyesmi történt volna. K. Zoltán a lehallgatásban azt mondta Edinának, ő a főfeleség, sokszor ráérez, amikor nincs pénze Edinának, azon legyenek, hogy legyen mindennap fotó. Edina ezután arról beszél, mikor „jött meg neki”, és hogy majd másnap lesz fotózás.

Az ügyész figyelmeztette Kulcsár Edinát, hogy a hamis tanúzást a törvény bünteti, de Edina állítja, hogy soha nem nyújtott szexuális szolgáltatást, kitart amellett, hogy a fotózás valóban fényképezést jelentett.

Ezután az ügyész felhívta a figyelmét, hogy a sajtóban is olvasható, hogy a korábbi tanúk kifejtették már, mit is jelent a „fotózás”, ám az egykori szépségkirálynő kitartott amellett, hogy rengeteget fényképezték őket, de 15 év távlatából nem emlékszik pontosan, szexuális szolgáltatást viszont soha nem nyújtott senkinek.

Az ügyész megkérdezte, hogy az utak előtt jelezte-e neki K. Zoltán, hogy a munka során a szex is szóba jöhet, Kulcsár Edina nem emlékszik erre. K. Zoltán ezután üzent Edinának: nagyon szorít, sok sikert kíván neki, szerinte teljesen kikészítik őt.

A bírónő még néhány, 2009 körüli lehallgatási jegyzőkönyvet felolvasott, ám Edina egyikre sem emlékezett. Az egyikben a két vádlott arról beszél, hogy „Edina már nem hosztesz”. Itt szóba került egy párizsi út is, ám erre Edina nem emlékszik, a francia fővárosban csak az édesanyjával járt.

Ezután véget ért a meghallgatás, szünet következett, 11 órakor folytatódik a tárgyalás egy újabb távmeghallgatással. Ezt követően más tanúk korábbi rendőrségi tanúvallomásait olvasta fel a bírónő, ezekben a lányok közül többen nem tagadták, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtottak belföldön és külföldön, illetve az úgynevezett „fotózás” kifejezés is egyértelműen a szexet takarta.

Tizenegy óra után nem sokkal a berettyóújfalui BV-ből kapcsoltak egy tanút, aki nem ismerte fel K. Zoltánt és nem emlékszik, hogy valaha hallotta volna a nevét. 2009 és 2010 környékén modellkedéssel foglalkozott belföldön, fotózásokra járt és az édesanyja tartotta el. Modellkedéssel kapcsolatban nem járt külföldön, belföldön ritkán hosztesszkedett, ám külföldi munkára nem emlékszik, mivel pszichés betegségei vannak, akkoriban gyógyszer- és alkoholfüggőségben szenvedett.

Arra sem emlékszik, hogy valaha szexuális szolgáltatást kellett volna nyújtania. A bírónő ezután felolvasta egy korábbi rendőrségi tanúvallomását, ami szerint 2010-ben második lett a playmate választáson, szerepelt a Playboyban is márciusban és áprilisban.

Energiaitalt reklámozott, 2010 környékén megismerkedett K. Zoltánnal, az egyik budapesti bevásárlóközpontban találkoztak, a férfi külföldi munkákat ajánlott neki, többek között Dubajba és a Seychelle-szigetekre.

A kiválasztott lányoknak több pénzért volt lehetőségük szexuális együttlétre, de mivel ő akkoriban nem beszélt angolul, tárgytalanná vált számára a külföldi munkalehetőség. Egy profi fotóssal portfóliót is készítettek róla.

Belföldön dolgozott hoszteszként és prostituáltként is, ezeket a munkákat K. Zoltán ajánlotta neki. Az egyik munka során három óráért ötszáz dollárt kapott egy idősebb férfivel való együttlétért. A pénzt egy kávézóban kapta meg két férfitól előre, ők mondták meg neki, mikorra kell felmennie a lakásra a kuncsafthoz. Beszélgettek, iszogattak, majd szexuális kapcsolat is létrejött, az illetőnek nem voltak extra kívánságai.

A tanú nem tagadja, hogy a korábban vallott események megtörténtek, de nem emlékszik semmire. Ilyen idő távlatában, a múltját és a pszichés betegségeit tekintve saját bevallása szerint ez nem is meglepő.